Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"Kell még egy szó" - Vadkerti Imrével

 "Kell még egy szó"

 
Mindig erről álmodott: a színházról, az énekről, és az István a király című rockoperáról. Vadkerti Imre 2008-ban elnyerte a Társulat című műsorban Koppány szerepét, és teljesült, amire vágyott. Játszott a Papp László sportarénában, ahol három nap alatt közel 40 000 ember látta az előadást, Szegeden a Dóm téri nagyszínpadon, és otthon Komáromban, ami a szívszorítóbb volt számára mind közül. Azóta eltelt két év. A művésszel most visszanézünk életének legfontosabb eseményeire, és azokra az évekre, amelyek megváltoztatták az életét. 
Vadkerti Imre a felvidéki Gútán született. A zenét Jókai Éva tanárnő szeretette meg vele még az alapiskolában. Tizennégy évesen alapította meg az első, Alfa Rock nevű zenekarát. Mindig is rajongott a régi nagyokért, mint a Korál, Edda, és álmodott az István, a király című rockoperáról! Ez volt számára a történelem, a legenda, az ének, a színpad, a minden! És volt még egy álma: nagyszínpadon játszani. Két éve annak, hogy egy nap ez is sikerült neki! 

Ahol a fák az égig érnek, ott megérint a fény 

Hogyan emlékszik vissza élete első, jelentősebb állomására? 
1993-ban kerültem a Komáromi Jókai Színházba, ahol egy évet töltöttem el. AMária Evangéliumában Gábriel arkangyal szerepét nagyon szerettem. Sokat tanultam itt, és tapasztaltam. Köszönettel tartozom mindezért László Zsuzsinak, és Derzsi Györgynek, akivel a kezdettektől jó barátok voltunk. 

Mikor érezte először, hogy: igen, én ezt akarom! 
A Jókai Színházban döbbentem rá, hogy én az István, a királyban szeretnék egyszer játszani. De ez az álom még váratott magára. Amatőr színházakban játszottam, mint például a gútai Kis Dunamenti Rock színházban, vagy az Érsekújvári Rockszínpadon, és olyan számomra kedves darabokban szerepeltem, mint a Légy jó mindhalálig, János Vitéz, Mária Evangéliuma. 

Aztán jött a Társulat… 
Derzsi György barátom hívott fel, ahogy azt megígértük egymásnak, hogy a Magyar Televízió szereplőválogató műsort rendez a 25 éves jubileumi István, a király előadásába. Jelentkeztünk. Amikor már a meghallgatásra kellett mennünk, azt mondtam a Gyurinak (máig beleborzongok), hogy nem megyek sehova. Egyszerűen kevésnek éreztem magam, hisz oly sok nagy nevű színész nevezett be a műsorba! 

Torda szerepére jelentkezett... 
Úgy gondoltam, hogy Torda szerepére még talán megfelelek, Koppányra még csak gondolni sem mertem. Ám a zsűri másképp döntött. Hatalmas megtiszteltetés volt számomra, hogy méltónak találtak Koppány szerepére. 

Az érzés érdekel, amikor teljesült a vágya: igazi nagyszínpadon, hatalmas tömeg előtt az István a királyban játszott Magyarországon. 
A Papp László Sportarénában, 2008. június 18-án mutattuk be a darabot. Az előadás előtt pár perccel a forgószínpad kezelője azt mondta: ne nézz ki, fiam! Én mégis kinéztem. Amikor megláttam, mennyi ember van odakinn, abban a pillanatban azt hittem, egészen Gútáig futok. 

Aztán a darab Szegeden is bemutatásra került. 
Szegeden összesen tizenegyszer adtuk elő. Az egyik alkalommal én játszottamIstvánt, Feke Pál pedig Koppányt. Az érzés leírhatatlan volt, amikor Magyarország királyát, a szegedi Dóm téren megkoronázzák, és aki István szerepét játssza, egy felvidéki magyar ember. 

Ha nincs hely, ahol élj, indulj hazafelé 

Fontos önnek, hogy magyar! 
A magyarságtudat természetes a mi családunkban. Így neveltek a szüleim, és én is így nevelem három gyerekemet, akik tizenöt-, kilenc- és négyévesek. Csodálatos a magyar történelem, az ezeréves múlt, amiről órákon át lehetne beszélni. Felvidéken élő magyarként nagyon büszke vagyok erre! 

„Ha nincs hely, ahol élj, indulj hazafelé” – énekli a Kell még egy szócímű dalban. Mit jelent ez az ön számára? 
Ez a dal arról szól, hogy akárhol is vagyunk, ha nem érezzük otthonunknak, induljunk hazafelé. Nekem ez a haza Gúta. S felemelő számomra, amikor a magyarság jut az eszébe az embereknek rólam. 

Soha nem fordult meg a fejében a Társulat óta, hogy inkább élne az anyaországban? 
Magyarországon, magyarul énekelni, igen – de ott élni nem. Egy magyar érzelmű ember soha nem vágyik arra, hogy más nyelven énekeljen. Hiszen más nyelven nem is lehet kifejezni ezeket a felemelő érzéseket. Míg az angol egy szót használ, a magyar ugyanerre több kifejezést is talál. 

A megvalósult álom után, a jelenben 

Mivel foglalkozik most, két évvel a Társulat sikere után? 
Továbbra is éneklem, játszom. A színház mostanra az életem részévé vált. Játszottam a Pécsi Operett Színházban a Leányvásár című darabban, azóta szabadúszó előadóművészként dolgozom a saját zenekarommal, akinek a tagjai: Magyar Lóránd, Emmer Péter, Franbauer Péter, Zsapka Attila, Kovács László. Fellépéseinkre rendszerint elkísér Vikidál Gyula is, mint vendégelőadó.
 
Forrás: Az eredeti interjú a www.baratno.com oldalon olvasható
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.