Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csenden és szavakon túl - St. Martin

 

 A csenden és szavakon túl

 Találkozás St. Martinnal

koncert-20130929-295-st--martin.jpg

Föld szélén, középen a címe St. Martin új lemezének, amely a napokban jelent meg. „ Más, mint ami eddig volt, talán életem legjobb lemeze”- vallja a művész. És valóban: temperamentumos, ritmusos, igazi délszláv hangzás, amelybe benne lélegzik a balkán összes hegye és völgye, tengere, vize. Egyszerre ringat és átölel, lebegtet valahol két világ között, középen, simogat és táncba hiv.

 

Bevallom, először arra gondoltam, hogyan fogom ezt a zárkózott, befelé figyelő embert megnyitni?  Engedi- e vajon, hogy a kérdéseimmel a lelke mélyéig lássak, és mutat-e magából többet? És a végén én lepődtem meg a legjobban, amikor már a beszélgetésünk elején rádöbbentem, mennyire nyitott szívvel közelit az emberekhez, a világhoz.

 

Föld szélén, középen

Az új lemezedet sokkal lendületesebbnek, temperamentumosabbnak érzem. Elevenebb, élőbb. Egészen másképp tölti be az ember lelkét.

Valóban más. Pezsgőbb, lendületesebb. És jelen van a ritmikusság, ebben lélegzik az egész. Balkán zenei stílus, szinte táncba hívó hangulata van. Én mindig azt nézem meg, amikor új lemezt készítek, hogy abban hogyan lehetek önmagam, a témája vajon megfelel-e nekem. A lemez négy dalát gyermekkori emlékek ihlették, amikor 30-40 fúvós végigmasírozott a városon, és én csak nézem az ablakból- alig értem fel, hisz még csak 4 éves voltam- és hagytam, hogy elérjen hozzám a zene. 

Egyetlen pánsípos dal került rá.

Amikor készült a lemez, egy szomorú esemény történt: a Vörös iszap katasztrófa.  Ez a tragédia engem is mélyen érintett. Írtam egy zenét, pánsípra. A hangszer szomorú hangzása végett így tudtam a legjobban kifejezni az érzéseimet. December 31-ig a lemez teljes bevételének rám eső részét a tragédiát elszenvedő gyermekek megsegítésére ajánlom fel.

Hány évesen jelent meg az életedben a zene?

Már egészen korán, úgy hat éves lehettem. Először trombita, majd szaxofon, a zongora kötelező volt, de a dobot is kipróbáltam, meg a gitárt. Klasszikus zenét tanultam. A sok gyakorlás mellett érdekelt minden: sport, filmek.                                                                                                

images--4-.jpg

És a lányok?

Igen! A nők angyalok!

Szigorúan neveltek a szüleid?

Inkább következetesek voltak velem. Szigorú én voltam magamhoz, és máig is az vagyok. A szüleim soha nem erőltettek rám semmit, és nem is tiltottak el semmitől. Rám bíztak mindent. Nem inspiráltak, de amikor döntöttem valami mellett, onnantól teljes mértékben támogattak.

                     Szeretem hallgatni a csendet

Mit jelent számodra a csend?

A csendben nagyon jó dolgok születnek. Az ember ilyenkor befelé figyel. Én szeretek egyedül lenni, és hallgatni a csendet. De számomra szinte kötelező is, hogy olykor kizárva minden zavaró és zajos tényezőt elvonuljak, hisz a zeneszerzés magányos műfaj.

Már kisfiúként is ilyen érzékeny voltál? 

Igen, mindig is ilyen mélyen érző voltam. Jobban, mint az átlag. Valamivel érkezik az ember, és van, amit később az élet pakol rá. A lelki sérülések mindig is meghatározták az életemet.

A zenéhez, a költészethez azt mondják, kell a mélység.

Mindazt, amit megélek belül, a zenében tudom kifejezni a legjobban, és a versekben. Beszélni az érzéseimről már kicsit nehezebb.

Volt –e olyan meghatározó élményed valamelyik koncerted során, hogy csak nehezen bírtál uralkodni az érzéseiden?

Igen! A Magányos című zenét én magam is, hasonlóan, mint a közönség, mélyen átélem. Ismertem egy házaspárt, gyakran jártak a koncertjeimre. Két éve is ott ültek, az elő sorban. A férj akkor már súlyos beteg volt. A felesége három dalt kért, köztük a Magányost. Csak néztem őket, ott az első sorban, miközben játszottam, és nem bírtam uralkodni az érzéseimen.  Végig folytak a könnyeim. Ez egy ilyen dal. Úgy érint, hogy ott kő kövön nem marad. A férfi még egy évig élt...

                      Lelkek érintése

A nevedhez fűződik egy koncert, ami a Lelkek érintését kapta.

2009-ben felkértek egy koncertre, a Csend napja alkalmából. A helyszín a fiumei úti temető. Végigjártam a sírkertet, egyszer, kétszer, többször, fejemben a gondolatokkal: muzsikálhatok én itt a csapatommal? Mit adunk majd mi, ez a hely és kinek? Fotóztam, gondolkodtam, sétáltam a sírok között. A koncert napján viharos erejű szél, borús ég, alig van ember. Kezdés előtt elcsendesedik a szél, kisüt a nap, s a narancsszín fény által körbeölelt és betáncolt területet átjárja a zenénk, ami hangzik, és nem harsog. Csak száll, lágyan, finoman, simogatón, mint a nyárban úszó ökörnyál. Mélyközép magason- ez volt az üzenete annak a másfél órának.

st-martin.jpg

A csenden és a szavakon túl, miben hiszel?

Ez egy belső, mély titok. Amit megengednek nekem nap, mint nap az égiek, hogy érezhetek, és mindezt elmondhatom, elzenélhetem. Egy vers, egy zene, egy fotó!  A fiam! Egy mosoly, egy felém forduló tekintet. Ez csoda és titok is egyben, amit az ember köszön és földig hajol.

 

 St. Martin, zeneszerző előadóművész.

Pályáját 1994-ben kezdte. Először trombita, majd szaxofon, és pánsíp.

Több külföldi szereplés, koncert, 18 lemez.

A 19.-ik, legújabb nagylemeze a Föld szélén, középen a napokban jelent meg.

Több alkalommal is együtt játszik a Váci Szimfonikusokkal.

Nevéhez fűződik a Lelkek érintése című koncert, ami a Csend napja alkalmából jött létre a budapesti fiumei úti temetőben.

Verseket ír, több kötete is megjelent.

Forrás: Az interjú a Melano Közép-Európai magazin cimű online lapban jelent meg www.melano.hu

 

images--3-.jpg

 

 

               

 

              

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.