Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy csésze kávé a Sugovica partján - Daniels Cafe

2014.02.07

 

Méz, citrom, barnacukor és
a kellően púpos hab...

 

images--1-.jpg

Fázósan ismerkedem a Sugovicával. Hirtelen fordultunk bele nyárból a télbe, szinte kifelejtve az őszt. A víz mellett halászok, a víz fodrain csónakok-csónakázók ringanak. Kinn hűvös, benn kellemes a meleg, és finom az édes-mézes kávé illata. A Daniels Caféban, a bajai Halászparton a fázós, októberi reggel ellenére a teraszon is el lehet kortyolgatni a forró teát. A fonott fotelek karfáján- csak úgy könnyedén ráhajtva – ott vannak a piros válkendők, be lehet takarózni. A folyó, innen a teraszról ősszel is hivogatóan szép.

Brassóból indult az út ide, a bajai Halászpartra. 14 évesen kezdődött, egynéhány kanyart leszámítva, máig itt tart. A családjával indultunk neki Magyarországnak, Baja lett a végállomás.

 Erdély csodaszép, és mindenféle kincseket rejt! Az ottani emberek, az ízesen szép beszéd, és azok a havasok…..Miért döntöttetek mégis a költözés mellett?

Erdély valóban szép. De mindezek mellett ezer más oka is lehet egy elköltözésnek. Például rossz volt az ország politikája, a gondolkodás. Én, és a családom mást akartunk! Másképpen!

 És egy fiú hogyan indul el ennek a „másnak” az útján?

Alulról kezdve, mélyről. A legalsó lépcsőfokra álltam fel. Ettől volt szép. Az alulról jövő ember ezt valahogy szebben és jobban tudja. Másképp értékel dolgokat. Másképp becsüli.

Amit akar, amit céljául kitűz maga elé – azt akarja, de nagyon! És én nagyon akartam! Pontosan tudtam, hogy mit.

 Testtartásod, arcod, és a tekinteted szavak nélkül is azt üzenik felém, hogy a környezetedet figyeled.

A pincérfiút ott, tálcával a kezében, s rajta azt, hogy a kapucsínó habja elég púpos-e.

 A kapucsínó habja elég púpos-e? Ez nem egy elhanyagolható részlet?

Bizony, hogy nem! Képzeld csak el, hogy beülsz valahová egy teára, kávéra, vagy akár egy kapucsínóra, bármire.  S az utóbbi habja nem púpos, sőt kifejezetten lapos, összeesett, esetleg nincs is. A tea mellé csak úgy odadobják neked a tányérra a cukrot, s a citromot. Nálam ellenben a habnak kellően púposnak kell lennie, a tea mellé a méz, a citrom, a barna kockacukor hiánytalanul, és szépen szervírozva. Ezt a vendég így érdemli meg!

 Szigorú vagy?

Megkövetelek! Kemény kézben tartom a dolgokat. Mindenre kiterjed a figyelmem. A pincérlány például épp mosogat. Nálam elengedhetetlen a pontos, és precíz munkavégzés, a magas fokú szakmaiság.

 Valóban csészéket mos el a pincérlány. Ő a pultnak háttal ülve is tudja. Én pedig látom.

                           Daniels Café! 

Vagy ahogyan az itteniek mondják, így egyszerűen: lemegyünk a Danihoz. Hogyan indult mindez? Honnan indultál?

Amikor kezdtem, csak egy álom volt, amit mélyen a fejembe égettem. Egy kép arról, miképp fog kinézni ez az egész.

 Végig ez hajtott előre, ez a kép a fejedben?

Határozottan! Ez volt a hajtóerő végig a hosszú úton, ami teli volt nehézségekkel. Egyetlen dologról szólt az egész: a kitartásról! És ezen kívül még négy fontos pontról. Ahhoz, hogy elindulj, jó lenne kipipálni mindet!

 Egyet már elárultál. És a további négy?

A szakmai és a pénzügyi háttér. Aztán kommunikáció, diplomáciai készség következik a sorban. Egyik sem hagyható ki!

                       Az a bizonyos pillérek                                                                                      

Az öt pillér erősen megtartja a házat. De ha egy is hiányzik, vajon összedől?

Legalábbis nem lesz stabil! Én fekete, és fehér mosogató voltam, amikor kezdtem. Szerinted akkoriban hány pipa került volna az egyes pontok mellé?

 Fekete, és fehér mosogató? Mit jelent ez pontosan? Az egyikre hivatalosan bejelentve, a másikra „illegálisan” alkalmaztak?

Távolról sem! A fekete mosogató lábosokat, fazekakat, és hatalmas üstöket jelent. A fehér mosogató tányérokat. Sok-sok fehér tányért! Képzelj el egy alig tizenöt éves srácot, aki fel sem ér az üstig, olyan alacsony. Úgy sikáltam őket ágaskodva, majd beléjük estem. Akkor alig vártam a 10 óra 20 percet, mert ez volt a zsíros kenyér ideje.  Elég mélynek hangzik ez ahhoz, hogy tudjam, mit nem akarok?

 Kitalálom! Nem akartál soha többé fekete, és fehér mosogató lenni.                

dani-cafe.jpg

Kitaláltad! Én mást akartam

 Mégpedig?

Többet!

 Mit jelentett számodra ez a több?

Egész pontosan azt, amit most itt látsz. Ez  a több azt jelentette számomra: nem akarok másnak dologzni már. Sem munkaruhát felvenni, és más pultja mögé állni.  Éreztem, én ettől többre vagyok képes! Sajátot, azt akartam!

 Elindultál a több felé...

Kávézót szerettem volna, és bárt. Étel nélkül. A főzésből elég volt-kávéból még nem!  És színvonalat! Szakmaiságot! Embereket! Köztük lenni, hallani őket, s látni, érezni. Hát ezért: a kávéért, az emberekért, és a szakma iránti alázatért!

 Gondolom az volt a legfontosabb, hogy egy nap hátad mögött hagyd a fekete mosogatói „státuszt”. Sikerült! Egészen a Hiltonig vitted. Ami, valljuk be, azért már jóval messzebb volt az üstöktől, és a fazekak világától.

Eljött az a nap is, amikor már többé nem voltam mosogató, hanem szakács a Hiltonban. De nekem ez sem volt elég.  Négy év külföld következett. Jártam Németországban- Bajorföldön, és dolgoztam óceánjáró hajón is. Tanulni, tapasztalni akartam. Vizsgázni a szakmából, és önmagamból. Világlátást, más szemléletmódot hoztam haza a hátizsákomban. Választ arra, hogy ki vagyok!

                            És ki vagy te?

Most én kérdezlek téged.

Én Kispál Dániel vagyok! Az akkor 25 éves fiatalember konkrét elképzelésekkel a fejében.

 Az akkor 25 éves Kispál Dániel ma kicsoda? Hol vagy most azon a bizonyos ranglétrán?

Jó középen – de még nem fent! Külföldön megtanultam, hogyan működik ez az egész. Hazajöttem. Itthon hozzátapasztaltam a többit. Megnéztem magamnak ezt is, azt is. A szakmai csúcsot. De rájöttem közben: nem ilyen tangót akarok! És nem ezt a szakmai csúcsot.

 Miért, hogyan nézett ki?

Az egészet átszőtte a féltékenység. Mindenki féltette a saját „műhelytitkát”. Nem engedtek tanulni, tovább fejlődni meg aztán végképp.  Itt nehezen lehetett volna ellesni bármit is, ha történetesen kezdőként érkeztél volna. Aztán elegem lett az egészből. Keresztül-kasul átcsavarogtam egész Budapestet. Minden számomra fontos szakmai zegzugba bekukkantottam. Innen ezt, onnan azt csomagoltam el. Ebben az időszakban nem volt fizetésem. De ezt vállaltam! Ez az időszak kizárólag a figyelésről szólt.

 Alapoztál, mint más a házat?

Alapoztam rendesen. Mert amikor látszólag nem csinálsz semmit, akkor is csinálsz. Dolgozol!  Magadon, a jövődön, kapcsolatokat ápolsz. Gyúrod az álmaidat össze.

 Részletekig!

A legapróbbakig!

 Míg a mozaik lassan összeállt. Így folytattad a többel,  immár a saját kávézódban, a saját pultod mögé állva.

Az első kávézómat.A Roosevelt téren nyitotta meg, de egy idő után nem találtam jónak. Mivel konkrétan megrajzolt kép volt a fejemben a helyről, ezért tudtam, ezt akarom, semmi mást!

 Láthatnám én is ennek a képnek a kontúrjait? Lerajzolnád?                                         

images--2-.jpg

  

Vízpart! Terasz! Saját parkoló!

 Megtaláltad?

Nehezen ment. Egy évig próbálkoztam, különböző ajánlatokkal. Visszajártam kitartóan, mindig egy újabbal. Sokáig nem akarták eladni nekem a tulajdonosok. Aztán decemberben végre sikerült. Ez lett az én mikulási ajándékom, magamnak.

 Bátorság kellett hozzá, és az az öt pillér, amiket ekkorra már mind kipipálhattál azon az A4-es papíron.

Több évnyi szakmai háttér és tudás áll mögöttem, ebből 4 év külföld. Nem gondoltam, hogy veszíthetek

                         A siker íze a kávéban

Próbálom megfejteni a titkodat. Érzek egyfajta szigort belőled, és erőt, öntudatot, határozottságot. Talán ez a sikered kulcsa?

Szigorú voltam magammal, és máig az vagyok. Nem volt magánéletem. A kávézóval éltem, együtt lélegeztünk, s most sincs ez másképp. Az, hogy van-e magánéleted, vagy nincs, a vendéget nem érdekli. Ő kizárólag minőséget akar a pénzéért. Szolgálják ki kifogástalanul, érezze jól magát azon a helyen, ahová betér.

Beszélgetésünk során többször figyeltelek. Ismerősként köszöntöttek a vendégek, s te is barátként üdvözölted őket. Nem egyszer megtörtént, hogy félbeszakítottad az interjút, hogy kezet fogj egy vendéggel. Mindig ilyen közvetlen vagy ?

Számomra elengedhetetlen, hogy ne így bánjak egy-egy vendégemmel. Tudnom kell, mire vágyik. Mi az, amit kapni szeretne a pénzéért. A legdrágábbak vagyunk a városban, s nézz körül, kevés az üres asztal. Nem is törekszünk arra, hogy olcsóbbak legyünk. Nem adhatom alább!

 A pincérválasztásnál mit tartasz a legfontosabbnak?

Három fontos szempontot tartottam szem előtt: jó kommunikációs készség, lojalitás, és szakmaiság. Ezeket ki kell hozni belőlük. Nem „gyilkolni”, motiválni!

 Sikeres lettél. Te, Kispál Dániel Brassóból. A valamikori fekete mosogatósrác. Soha nem érezted magad idegennek Magyarországon?

A négy eltöltött év külföldön ebben is a segítségemre volt. Beállt az identitásom. Az Oroszlánkirályban van egy mondat: Ahol a kaja, ott a haza!

 Számodra ez Baja?                                                                                   

daniels.jpg

Baja! Innen szeretném kifordítani négy sarkából a világot.

 Még mindig nem sikerült megfejtenem, mi a titkod.

Legyen elég annyi, hogy sokat tanultam. Én nem szégyenlettem elkérni a hozzám járó közgazdasági és marketing szakra járó diák vendégeimtől a könyveiket, amikből tanultak. Sokat olvastam, sokat tanultam. De azok, akik ezeket a könyveket írják, semmit sem tudnak a lényegről. Mert soha nem álltak ki a piacra a hajnali hidegbe, hogy eladjanak. Nem dőlhetek hátra soha. Nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust! Mire a konkurencia felébred, én már a következő lépésen gondolkodom.

 

daniel.jpg 

 

 Forrás: Az interjú a Magyar Hang magazinban jelent meg. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.