Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Verssorok a dal ritmusában KorZár

2014.02.07

Verssorok a dal ritmusában

 

images--1-.jpg

Több, mint 20 éve már annak, hogy tombolt az a bizonyos „bársonyos” forradalom. Egyszerre zárult és nyitódott valami. 20-22 éves főiskolás srácok voltak akkor. Lázadtak, sztrájkoltak, és alapítottak: A Kor-zárt! A felvidéki zenekar vezetőjével, Zsapka Attilával beszélgettem kezdésekről és folytatásokról.

 Pozsony Óvárosában sétálunk a Mihály kapuig. Kísérem Attilát azokra a helyekre, amelyeket azelőtt sűrűn látogatott a zenekar tagjaival: előadótermek, egyetemi „pincefészkek”, és a kihagyhatatlan régi kocsmák. Helyek, ahol József Attila, Ady és sok más hires magyar költő versei szóltak, dalban mondva el.

                    „Kor-zár”- magyar versek megzenésítve.

Ritka műfaj, s épp ezért különleges. Hogyan született az együttes?

1989-ben meghívást kaptunk – én és a bátyám -  a Kaláka együttestől. Tulajdonképpen ott dőlt el hogy együttest kéne alapítani, egy  formációt: vers és zene.

Több, mint húsz év... igy visszatekintve, nehéz volt?

Ha a kezdésre gondolsz, nem volt az! És a folytatás sem. Nem volt kitalált ez az egész. Szépen hozta magát. Volt a vers, és lett zene is. Vers a dallamra, dallam a versre...s már készen is voltunk.

Ennyire egyszerű volna?

Ketten voltunk alapítótagok. Én ( Zsapka Attila- a szerk.) és a bátyám, Zsapka Zsolt. Aztán jöttek a többiek. Persze az évek során a zenekar tagjai változtak.                                                                      

images--2-.jpg

Sok férfi közt egy női hang is erősíti az együttest.

Úgy éreztük, kellene egy nő is közénk. Így jött az énekesnőnk,Mónika.

Versek, és a zene világában éltek. Csodás kettősség. Rímek és hangok összeolvadásában

valami egészen  égig emelő születik. Előbb a vers van meg, s erre szereztek zenét, vagy fordítva?

A vers ritmusa adja a zenét. Ahogy éppen rátalál taktus a taktusra. Valamelyikünk fülében egyszercsak megszólal a ritmus. Először még csak puszta csontváz az egész, és ez van aztán felöltöztetve.

Utolsó dal...mindjárt kezdésnek. Kakukktojás- vagyis nem megzenésített vers, hanem dalszöveg?

Pontosan! A szöveg is, és a zene is a miénk. A zenekar saját szerzeménye mindkettő.

Milyen szempontok szerint választjátok ki magát a verset, amire aztán a zenét írjátok?

Meg kell hogy fogjon! Van hogy tízszer is elolvasom a verset és semmi. Aztán tizenegyedikre hirtelen már ott is van. És persze hangulat.Az alázat nagyon fontos! Alázattal kell a zenéhez nyúlni. Épp olyan ez, mint ahogy a költő is ezt teszi, amikor megírja a versét. Egyet nem szabad: ráerőltetni a dallamot, mert akkor nem jön össze. És nem utolsó szempont az igényesség sem, hogy ebből aztán valami szép szülessen a végére. Megtaláltuk magunkban ezt az adottságot, és így tudjuk párosítani a verset, és a zenét.Van úgy, hogy először a vers van meg, aztán jön rá a dallam. De van, hogy ez fordítva történik.

                               József Attila – Tovább én nem bírom!

Milyen érzés zenét írni a magyar irodalom legfájdalmasabb hangú költőjének verseire?

Ami megfog, az úgyis kijön. Feltölt! Ad valamit! Ha ez az érzés a fájdalom, akkor az tör ki, ha boldogság, akkor az. Az egész József Attila életérzés bennünk is ott dübörög, amikor előadjuk sorait.

 „Most egy vidámabb vers következik”- konferáltátok fel. Aztán mégis Ady egyik szomorú verse lett belőle. Jellemzően melankolikus a hangulatotok?

Az élet maga ilyen! Felébredsz és vagy vidám, vagy szomorú vagy. Ezt adjuk vissza mi is. Magát az életet, s annak változó hangulatait.

korzar.jpg

Az ember azt hiszi, csak a fájdalom szül igazi mély sorokat, és mély dallamokat. Azok pedig általában szomorúak. Aztán kiderül, mégis csak van vidám vers is?

Azt gondolom, van - mondja Zsapka Zsolt, aki közbe csatlakozik hozzánk. Hisz még a legszomorúbb dolgokban is van vidámság.Fekete – fehér, és közte a színek!

Az egyik megzenésített versből idézve: „ Nincs, mi nyugtot adjon!” És ti mégis.

Soha nem hallottuk-láttuk magunkat még kívülről. De egyszer mi is megnéznénk egy Kor-zár koncertet. Reméljük hogy azt adjuk vissza mindenkinek, aki minket hallgat, amit legbelül érez az adott pillanatban. Ha a hallgató lelkében megszólal valami, azt jelenti: az általunk belefektetett munka ér valamit. Ez az egész pedig kicsúcsosodik ott, ahol a közönséggel találkozik.

Nagy az összhang köztetek.

Nagyon fontos számunkra a közösség, amibe tartozunk! Jóban-rosszban. Vidám társaság vagyunk. A munkánknak megvan az a bizonyos viszonylagos keménysége és természetesen akadnak köztünk súrlódások is, de ezek nem mennek a kapcsolatunk rovására.                                                              

18230_zene_w800_h600.jpeg

Felvidéken kívül még hol adtok elő?                                                                                      

Csehország, Magyarország, Románia és voltunk már Ausztriában is.

Milyen egy idegen nyelvű közönségnek játszani, aki nem érti magát a szöveget?

Külföldön is ott élő magyar közönségnek játszottunk. Az erdélyi körútunk során volt egy olyan helyszín, ahol akkora rockszínpadot kellett beénekelnünk, hogy első látásra szinte megijedtünk tőle. Egy román hölgy a koncert végén odajött hozzánk. Románul gratulált- ugyanis magyarul nem tudott- úgy tomácsolták nekünk lelkes szavait, hogy ő bizony a szövegből nem értett egy szót sem, de  a hangulat mégis teljesen átjött neki.

                    És pengett a gitárhúr

Három Cd-tek jelent meg eddig. Útban a negyedik. Hangulata ismét Kor-záros lesz?

Első albumunk, az Őrizzetek meg 1996-ban jelent meg. 10 éves jubileumunkra jött a következő, Tajtékos ég címmel. A harmadik egy gyermeklemez- a Hangraforgó. A a 20.-ik évfordulóra született a  negyedik, ami hangzásban kissé változott. Próbálunk mi is haladni a korral. Persze,a versek is újak.

És végül a koncert utolsó zeneszáma, egy saját szerzemény: iszonyú líra...és vele egy igazi kávéházi hangulat. Sodrása van! A közönség veletek „zenél”- a láb és a kéz egyszerre veri a taktusokat! Hogyan született meg a dal?

Az egész ott kezdődött, hogy síelni mentünk, és az egyik este unatkoztunk. Adva volt egy szoba, volt egy gitárunk, és két üveg bor. Gondoltuk, írunk egy dalt.

És pengett a gitárhúr?

Pengett! És jött a dal is. A hangulatából adódóan kocsmazajt indultunk hozzá diktafonra játszani, ami végül a stúdióban mégsem felelt meg.

Ahogy abból a véletlenből egy mégis maradó dal, úgy egy kort záró időszakból is született  valami: ti!

Igen, mi! A Kor-zár!

 

Forrás: Az interjú a Melano Közép-Európaiak magazinja oldalon jelent meg.    www.melano.hu 

 

 

 images--1-.jpg

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.