Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rólam

 Az ember azt hiszi, hogy saját magát ismeri a legjobban. Aztán gyakran azt veszi észre reggel - amikor a tükörképével próbál szót érteni fogmosás közben – hogy mégsem így van! Amikor megtörténik az, hogy  képes  meglepődeni váratlan reagálásain, hirtelen válaszain, lépésein ....saját magán! Ilyenkor hív segítségül egy harmadik szemet. Így lettek a barátnőim az én "harmadik szemeim" , akik elmondtak rólam, ha nem is mindent........de eleget. 

            Kislány kora óta energikus, örökmozgó, folyton kérdező-válaszoló, mindig valami újat kereső, valahol úton levő, és még meg nem érkező. Az első mondatokat  ügyetlen kis mondókákba, versikékbe, mesékbe  gyermekkora házának padlásán fűzögette össze, és az egyetlen olvasója az imádott nagymamája volt. Gyerekkora egy része a kicsiny felvidéki faluban telt, a nyarak  pedig álmai városában, Budapesten.  Érdekes kontraszt...egy nyugodtan hullámzó, eldugott kis falu rejtett világa, és egy hatalmas, sokszínű világváros nyughatatlan vibrálása. Azóta él benne ez a kettősség: egyszer pörög, vibrál, ezer féle dologban van benne, keres, kutat, kérdez - és vár választ, vagy őt kérdezik - s ad választ.  Máskor csak úgy van, benne egy pillanatban, hallgatva a csöndet. És olyan is van, hogy leül egy padra, s figyeli az embereket. Ilyenkor eljátszik: mit gondolhatnak ezek az emberek, mi járhat épp most a fejükben? Hová igyekeznek, ki várja őket otthon, kit és mit szeretnek? Milyen az életük, a vágyaik, a sorsuk, hogyan élnek? És vannak-e álmaik? Sorsok jönnek vele szemben. Haladnak, elfutnak mellette. Ő pedig megállítaná mindegyiket sorban,  kérné őket, üljenek le mellé. Kérdezne, aztán hallgatna. Sokat, és figyelmesen. Életképek peregnek. Sokszor nyikorog a filmkerék, mert fáj ott valami – ilyenkor jó megfogni a kezet, és a szorítással üzenni: mesélj! Máskor meg gyönyörű képek kerülnek a vászonra. Aztán mindezt egybe gyűjtené, címet adna neki,  és megírná.

            Mindig úton van. Valami felé, valamit kutatva, keresve. Szereti az embereket, a történeteket, a kérdéseket – amikért felelősséget vállal-  a válaszokat, amiket figyelmesen hallgat. Kislánykorában eljegyezte magát az írással. Kitartóan megy a céljai, álmai felé. Megtörtént már, hogy elesett, mert nem látta maga előtt az akadályt – vagy csak nem akarta észre venni – de meg kellett tanulnia felállni. Krisztusi korba ért az idei év áprilisának 11-ik napján- egy napon a költővel, József Attilával. Három éve elvált, egy nagyon hosszú és nagyon nehéz házasság után, amely sok mindenre megtanította. Ezért mostanra már csak hála maradt benne a sérüléseiért, és az átélt rossz emlékekért. Megtanulta kitartani, türelmesebbnek lenni, odafigyelőbbnek. Megtanulta másképp nézni az embereket, látni a világot maga körül. Észrevenni a kicsiny dolgokban az értéket, és örülni minden napnak, ami a hajnal első derengésével ráköszön, mert még annyi ígéret lehet benne. Szoros barátságaiban– amolyan női szövetség- ugyanúgy, mint az idegenekkel is szociálisan érzékeny, törődő, kezet nyújtó, hisz az ölelés, és a szeretet  mindenen átható erejében. Hibákkal teli, mint minden gyarló ember ezen a földön. Van, hogy türelmetlen, hirtelen felindult, mérges-morgós, sokat beszélő- idegesítően sokat. És van úgy is, hogy citeráz mások idegein az állandó parázásaival, túlkapásaival, és az örökös önbizalomhiányából fakadó  bizonytalanságaival- ilyenkor százszor és ezerszer kell visszahallania ugyanazt, hogy újra hinni tudjon magában /talán az eddig élt élete kitörölhetetlen dolgai hagyták ezt benne maguk után/. 

                   Nem kell őt régóta ismernünk ahhoz, hogy az ember számára hamar kiderüljön, egy erőteljes, szikrázó egyéniségű és széles érdeklődéséből fakadóan állandóan pörgő, cikázó egyéniség áll velünk szemben. Kincseket gyűjt a világból, lelki és érzelmi cseppeket, hogy abból mások számára elgondolkodtató mondatokat, karcolatokat építsen. Otthonosan mozog a versek, novellák, beszélgetések világában, írásában és fogalmazásában. Hiszi, hogy az ajándékba kapott Istenadta tehetségét személyiségével előnyösen kamatoztathatja arra, amire kapta azt. Meg nem alkuvó, harcias külseje érzékeny lelket takar. Érzékeny a jóra, a természetesre, a lélek dolgaira. Ért az emberek nyelvén, többek között műveltségéből adódóan is könnyű vele beszélgetni. Képes apró csontokra szedni egy elefántot, amíg nem kap választ egy-egy problémára, témára, kérdésre ami őt nyomja, vagy egyszerűen csak érdekli.